Wass Albert :Mindent újra kezdünk

Nem vetted észre?
Naponta mindent újra kezdünk.
Újra mosdunk, újra
borotválkozunk, újra fésülködünk, újra öltözünk.
Újra megfőzzük az ételünket.
Újra elmegyünk ide vagy oda.
Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra
bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra lefekszünk.
És ez így megy
folyton, folyton.
Nem is lehet másként.
A nap reggel újra felkel és este újra lemegy.
Újra jön a
szél, újra szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég.
Újra, mindig újra.
A természet örök rendje ez és mi kötve vagyunk a természethez, mint a növények,
vagy mint az állatok.
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak.
A virágok
újra kinyitnak és újra elhervadnak.
Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és
újra jön tél.
És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként,
mert így van ez jól.
Miért vagy úgy kétségbeesve tehát,
hogy újra elölről kell
elkezdd az életedet?
Minden vagyonodat elvesztetted.
A virágok is elvesztették színpompás
ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt.
Azért ne hidd, hogy
most már többé sohasem fognak virágozni.
Életed, megszokott munkád kerete szertehullott.
Itt állasz puszta kézzel,
egyetlen szál ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem
történt Veled.
Nézd a költöző madarakat.
Fáradt csapatokban most térnek meg tengeren
túlról.
Semmijük sincs, igazán semmijük.
Csak az a két kis fáradt szárnyuk.
Szinte
ájultan hullanak alá pihenni a bokrok közé.
De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide, hogy megkeressed őket:
vidám füttyüket messziről hallhatod már.
Fürgén szökdelnek az ágak között,
hernyót keresnek és száraz mohát a fészekrakáshoz.
Figyelheted, milyen vidáman
hordozzák csőrükben a vékony gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont
fiaiknak.
Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól.